Szülői koncepciók különböző nézőpontokból


Az újabb kiadású kötetek szülői koncepciók különböző nézőpontokból jelentős növekedését nemcsak az újabb és friss empirikus adatokkal bővült áttekintések eredményezik, hanem azok az új témakörök és fejezetekké nőtt jelenségek, melyek a két sorozat kiadása között eltelt tizenöt év alatt a fejlődéssel foglalkozó szakemberek figyelmének fókuszába kerültek.

Сьюзан наклонилась и подняла. Это было письмо. «Дорогие друзья, сегодня я свожу счеты с жизнью, не в силах вынести тяжести своих грехов…» Не веря своим глазам, Сьюзан медленно читала предсмертную записку. Все это было так неестественно, так непохоже на Хейла, а список преступлений больше напоминал перечень сданного в прачечную белья.

Az említett kézikönyv természetesen nem egyedüli és nem is feltétlenül objektív tükre a fejlődéslélektan szakterületi változásainak, hiszen a szerkesztők figyelme — a korábbi kiadásokhoz hasonlóan — jelentős mértékben az észak-amerikai publikációkra terjed ki. Való igaz, empirikus munkák a fejlődés- és neveléslélektan területén igazán nagy számban elsősorban az Egyesült Államokban születnek.

A kérdés azonban az, hűen tükrözik-e a gazdagon burjánzó vizsgálatok és kísérletek a tudományterület újonnan formálódó kérdéseit, és kitapintható-e olyan törekvés, mely ezekre a kérdésekre keres szisztematikus módszerekkel választ. Az utóbbi évtizedek tendenciáit figyelembe véve két nagy változás írható le a szocializációra vonatkozó fejlődés-lélektani megközelítésekben.

Ezek a változások azonban meglehetősen lassan és nem is mindenhol változtatják meg a fejlődéslélektan főáramú kutatásaiban, elméleti modelljeiben tükröződő szemléletet.

hogyan lehet megérteni a látást mínusz 6

Az egyik jelentős szemléleti változás a szocializációs folyamat interaktív jellegének felismerése és elismerése. Az egyik forrás az etológiai megfigyelések halmozódó eredményeiből merített. Ezek az eredmények az anyai gondozói viselkedés és a korai anya-gyerek kapcsolat jellegében és alakulásában mutattak rá a csecsemő sajátosságainak, viselkedésének, prediszpozícióinak szerepére.

A kognitív folyamatok szerepét a humán lelki működés szinte minden területén kereső — néha már talán túlzó — lelkesült sodrás a fejlődéslélektan számára azzal járt, hogy a felnövekvés, a szocializációs folyamat történéseinek megértésében különös figyelem fordult a szocializációban részt vevő felek kognitív történéseire.

Idézetek a különböző nézőpontokról

Így kapott jelentőséget a gyerek kogníciója a szocializáció során, implikálva a fontos következtetést, miszerint a szocializációs hatások mindegyike a gyermek kognitív szűrőjén keresztül hat. Ugyanezen oknál fogva fordult a figyelem a szocializációs ágensek kognitív tényezői felé is, fontos és a szocializációs patológia videó történéseiben figyelembe veendő tényezővé téve a szülők hiedelmeinek, céljainak rendszerét is.

A másik nagy, szemléletformálónak tekinthető változás a fejlődés kontextusának, a szocializációnak keretet adó környezet fogalmának megváltozott értelmezésében látható.

A fejlődéslélektan szocializációra vonatkozó felfogása tradicionálisan az anya-gyerek kapcsolatot helyezte fókuszába. Ez a diádra szűkült figyelem tágult a későbbiekben, helyet és teret adva a gyereket körülvevő szociális közegek család, kortársak, iskola szocializációban játszott szerepe vizsgálatának.

szemcsepp szem plus

Ez a környezetfelfogás uralta még a múlt század második felét is, és a fejlődési kontextus ilyen szűken értelmezett kerete szolgált a szocializáció értelmezésének és szülői koncepciók különböző nézőpontokból alapjául — és korlátjául is. Nem túlzás azt állítani, hogy mindaz, ami a modern fejlődéslélektan törzsanyagául szolgál, ezen felfogás alapján és ezen szűk határok között született.

A felfogás korlátainak felismerését a század második felében erősödő, elsősorban a kulturális összehasonlító pszichológia, a kulturális antropológia és nem utolsósorban az új és friss felfogásnak tekinthető kulturális pszichológia felől érkező impulzusok serkentették.

Neveléslélektan | Digitális Tankönyvtár

A fejezet első része e két jelentős változás összetevőit és történetét elemzi. A tudományterület fentiek alapján szükséges önvizsgálata azonban még több okból is várat magára. Az egyik ok az, hogy a szocializáció fogalma, a tárgykörébe sorolt jelenségek, azok elméleti és módszertani alapvetései még a fejlődéslélektan szűkebb területén is rendkívüli tarkaságot és sokféleséget mutatnak. A fontosnak tartott, intenzíven vizsgált kérdéskörök sok esetben nehezen foghatók egy értelmezési keretbe.

A gyermeknevelés családban zajló folyamata, a szülők nevelési eljárásainak következményei, a kortársak hatásai, az intézményes nevelés-oktatás, a média befolyásoló ereje, a felnőttkori és az egész életív során változó szerepekhez való alkalmazkodás — mindez a szocializáció egy-egy fontos aspektusát vagy szegmensét érinti, de a rájuk vonatkozó és halmozódó ismeretek sok esetben reménytelenül összeegyeztethetetlennek tűnnek.

Megközelítések, módszerek, értelmezések- melyek joggal kerülnek alkalmazásra a szocializáció egyik területén — alkalmatlanok és idegenek a jelenség egy másik szférájában, reménytelenné téve a szülői koncepciók különböző nézőpontokból vonatkozó értékes ismerethalmaz akár csak valamelyest is szisztematikus áttekintését, elbátortalanítva a tájékozódásra törekvőket, és azt a benyomást keltve, hogy a jelenségre vonatkozó tudás összegzése kilátástalan.

A fejezet második része kísérletet tesz arra, hogy egy sajátos szempontrendszer alapján csoportosítsa a szocializáció kérdésköreit. Az emberi faj filogenetikusan társas közegben alakult ki, és az egyedfejlődés — az ontogenezis — sem képzelhető el szülői koncepciók különböző nézőpontokból társak szülői koncepciók különböző nézőpontokból nélkül, szociális vákuumban. Noha a társas fejlődés, a gyereknevelés hatása iránti érdeklődés szinte egyidős az emberiséggel, a társadalomtudományok — kitüntetetten a pszichológia, a szociológia és a kulturális antropológia — csak a XX.

Miként válnak az egyének alkalmassá arra, hogy közösségben éljenek, és a társas interakciók hatékony résztvevői legyenek?

Idézetek a különböző nézőpontokról

A társadalom nézőpontjából a szocializáció a társas és kulturális folyamatosság elérésének eszköze. Ennélfogva nem is annyira meglepő, hogy már a szülői koncepciók különböző nézőpontokból század végén a szociológiai érdeklődés egyik első kérdésfeltevése — mint ezt egy e tárgykörben írott mű címe is jelzi — éppen ez volt: Hogyan működnek a társadalmak? Simmelidézi Clausen Hogyan lehetséges, hogy az egyének eltérő egyedi céljaik ellenére együttműködnek és együtt dolgoznak, létrehozva ily módon stabil és működő társas közösségeket?

E kérdést a különböző tudományágak különbözőképpen válaszolják meg.

John Varley vizuális megszállottsága

A szociológia nézőpontjából a figyelem azokra a csoportokra és intézményekre irányul, melyekben ez a folyamat végbemegy. A kulturális antropológiai megközelítés — mely sok szempontból frissítőleg hatott az ez irányú érdeklődésre — a szélesebb kulturális közeg szerepét kutatja e folyamat meghatározó kereteinek alakulásában.

Pszichológiai nézőpontból a szocializáció az a folyamat, melyben az egyén elsajátítja mindazokat az ismereteket, készségeket és szülői koncepciók különböző nézőpontokból, melyek lehetővé teszik, hogy többé-kevésbé hatékony tagja legyen a csoportoknak és a társadalomnak Brim — Wheeler Az ehhez szükséges és megfelelő társas viselkedést és tapasztalatokat szociális interakciókban tanuljuk meg Zigler — Child Mint már említettük, a pszichológiai megközelítésekben és a szakirodalmi szóhasználatban a szocializáció terminusa nemcsak egy jól szülői koncepciók különböző nézőpontokból folyamatot jelöl, hanem olyan, szélesebb értelemben használt fogalom, mely a jelenségek igen tág körét öleli fel.

Családi és intézményi gyermeknevelés; oktatás; enkulturáció; szereptanulás; foglalkozásra, pályára, házasságra és a szülői szerepre való felkészülés; a változó társadalmi státushoz, a változó referenciacsoportokhoz való alkalmazkodás — ezek a csak példaképp felsorolt fogalmak mind a szocializáció egy-egy fontos aspektusára, időszakára vagy területére utalnak, de gyakran a szocializáció szinonimájaként használják őket.

A szocializáció legteljesebb definíciója azonban magában foglalja mindezen jelenségek teljes szülői koncepciók különböző nézőpontokból. A szocializációs folyamat — bármilyen módon definiáljuk is — alapvető szerepű bármely társadalom folyamatos fennmaradásában.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy olyan viselkedésformák kialakítására késztet, melyek az adott társadalom megfelelő működéséhez szükségesek. Sikerességének kritériuma a felnőttkori viselkedés és funkcionálás megfelelő — azaz az adott társas-kulturális közegben elfogadott — volta. Az egyént társadalmi nézőpontból akkor tekinthetjük szocializáltnak, ha alapvetően úgy gondolkodik, érez, vélekedik és cselekszik, ahogyan azt az adott közösség egy vele azonos életkorú, nemű és társadalmi státusú egyéntől elvárja.

Еще только начинало светать, но движение уже было довольно оживленным: молодые жители Севильи возвращались после ночных пляжных развлечений. Резко просигналив, пронесся мимо мини-автобус, до отказа забитый подростками.

Mindezeket tekintetbe véve a pszichológia a szocializációval kapcsolatosan elsősorban a következő kérdéseket teszi fel: Hogyan fejlődik és alakul az egyén élete során a társas viselkedéshez nélkülözhetetlen alkalmazkodás?

Hogyan sajátítjuk el az ehhez szükséges viselkedéses mintákat?

Access Higher Consciousness Guided Meditation - Experience Oneness

Hogyan zajlik a sikeres szocializáció? Mi, illetve milyen tényezők játszanak e folyamatban kitüntetett és meghatározó szerepet?

látás 85 dioptria

Természetszerűleg ezek a kérdések további problémákat is felvetnek: mi okozhatja, hogy ez a folyamat az emberek egy részénél nem zajlik problémamentesen, vagy miért van az, hogy egyes csoportok hatékonyabban működnek, mint mások?

Nyilvánvaló, hogy a társadalmak vagy akár az emberek kisebb csoportjai sem létezhetnek alkalmazkodás, megegyezés, kooperáció nélkül.

Az adott közösségben megfelelőnek tartott viselkedéssel, beállítódásokkal, értékekkel való egyetértés, azaz az egyének egy bizonyos fokú konformitása nélkül egyetlen emberi közösség sem funkcionál, noha ennek foka és egyéni mértéke az egyes csoportokon szülői koncepciók különböző nézőpontokból és egyénenként is eltéréseket mutat.

Ezzel a jelenséggel kétségkívül minden közösség szembesül, és csökkentésére vagy kiküszöbölésére — kultúráktól függően különböző mértékű — társadalmi erőfeszítést adott esetekben szankciókat mozgósítanak. Ilyen esetekben az elvárt viselkedéstől való eltérést, a devianciát többnyire összefüggésbe hozzák a sikertelen szocializációval.

  1. Автобус тронулся, а Беккер бежал за ним в черном облаке окиси углерода.
  2.  Дэвид… я подумала… Оперативный агент Смит усадил Беккера на сиденье перед монитором.
  3. Сегодня утром звонили из КОМИНТа.
  4.  Я вижу, ты выдающийся командный игрок.

Ez a kategorizálás azonban nem mindig helytálló, és a kategória használatánál többen intenek óvatosságra. Egyrészről a nagyon egyszerű társadalmi berendezkedésű közösségeket leszámítva azt mondhatjuk, hogy a bonyolultabb munkamegosztású társadalmakban nincs olyan ember, aki az őt körülvevő társadalmi kultúra teljességének tudatában lenne, és otthonosan mozogna akár csak az életkorának és nemének megfelelő minden társas csoportban.

Teljes és a társas kapcsolatrendszer mindegyikét felölelő, azaz minden területen biztos és állandó szerep- és normaorientációt jelentő szocializáció tehát az összetettebb társadalmakban nehezen elképzelhető.

Ezekben a társadalmakban az is gyakran előfordul, hogy az egyén — aki sokféle társas csoport családi, lakóhelyi, munkahelyi, világnézeti vagy felekezeti, életkori, politikai stb. Ha azt várnánk el, hogy a jól és sikeresen szocializált személy minden olyan csoportot elkerüljön, melynek nézetei nem illeszkednek tökéletesen a fennálló és jóváhagyott társadalmi normákhoz, akkor megfosztanánk az egyént a választás, a fejlődés lehetőségétől Goslin De lehet a szocializáció sikertelen, ha az elvárt normák közvetítése inadekvát, elégtelen módon történik, vagy hiányzik az a mérvadó és mintát adó stabil közeg, mely a normaközvetítésben alapvető szerepű pl.

Jókai Mór 6 Hogy a Biblia tökéletes erkölcsi útmutató lenne, az egyszerűen megdöbbentő gondolat, ha tekintetbe vesszük, mi áll benne. Isten egyenesen azt tanácsolja a szülőknek, hogy valahányszor gyerekeik rakoncátlankodnak, vesszőzzék meg őket Ha pedig annyira szégyentelenek, hogy még vissza is beszélnek nekik, meg is kell ölniük őket

Ezenkívül előfordulhat az is, hogy az egyén érzelmi vagy racionális megfontolások alapján utasítja el az adott közösség morális értékrendjét mint ezt a lázadások és forradalmak esetében láthatjuk. A kérdés, hogy mi teszi a szocializációt sikeressé vagy sikertelenné, ugyanolyan központi szerepű, mint a korábban megfogalmazott kérdések.

Vajon kinek róható fel, ha a szocializációs ágensek által kitűzött célok nem valósulnak meg?