Bűn és betegség látvány


Keleten a gyógyíthatatlan és fertőző lepra volt a legrettegettebb betegség. Áldozataira kifejtett szörnyű hatása még a legbátrabbakat is félelemmel töltötte el.

A zsidók körében a bűn miatti ítéletnek tekintették, és a csapást Isten figyelmeztetéseként magyarázták. A mélyen gyökerező, kiirthatatlan, halálos betegséget a bűn szimbólumának tartották.

A rituális törvény a leprást tisztátalannak tekintette. Mintha már meghalt bűn és betegség látvány, kirekesztették az emberek közül. Bármit érintett, az tisztátalanná vált.

Lehelete a levegőt is beszennyezte. Ha valakiről gyanították, hogy megkapta ezt a betegséget, meg kellett mutatnia magát a papoknak, akik megvizsgálták, és döntöttek az ügyében. Ha valakit leprásnak nyilvánítottak, elkülönítették a családjától, kivetették Izráel gyülekezetéből, és arra ítélték, hogy csak azokkal lehessen együtt, akiket ugyanez a betegség kínoz.

A törvény követelménye alól még a királyok sem voltak kivételek. Az uralkodónak, akit megtámadott ez a rettenetes betegség, le kellett mondania trónjáról, és ki kellett vonulnia a társadalomból. A leprásnak barátaitól, szeretteitől távol kellett viselnie betegsége átkát. Köteles volt hírül adni szerencsétlenségét, megszaggatni ruháit, és amerre csak ment, vészjelzést kellett hallatnia, figyelmeztetve mindenkit, hogy meneküljön szennyező, fertőző jelenlététől.

bűn és betegség látvány meir öngyógyító az életem és a látásom

Azon a környéken, ahol Krisztus szolgált, sok ilyen bűn és betegség látvány volt, és hozzájuk is eljutott a Megváltó munkálkodásának örömhíre. Elizeus próféta ideje óta sohasem hallottak arról, hogy valaki, akin ez a betegség elhatalmasodott, megtisztult volna. Várni sem merték, hogy Jézus olyasmit tegyen értük, amit még senkiért nem tett. Azonban mégis volt valaki, akinek a szívében megfogant a hit.

Bűn és betegség látvány. Biblia és a reinkarnáció

De nem tudta, hogyan közeledjen Jézushoz. Egy kirekesztett, aki nem érintkezhet embertársaival, hogyan is jelenhetne meg a Gyógyító előtt?

Az is kérdéses volt számára, vajon Krisztus meggyógyítaná-e őt. Lehajol-e hozzá, figyelemre méltat-e egy olyan embert, akiről azt tartották, hogy Bűn és betegség látvány ítélete sújtja? Nem mond-e átkot rá, mint a farizeusok, sőt még az orvosok is, és nem figyelmezteti-e, hogy tűnjön el az emberek közeléből? Átgondolta mindazt, amit az isteni tanítóról hallott. Jézus senkit nem utasított el, aki a segítségét kérte. A szerencsétlen, nyomorult ember elhatározta, hogy megkeresi az Üdvözítőt.

Bár ki volt rekesztve a városokból, talán találkozhat Jézussal valamelyik hegyi úton, vagy rátalálhat, amint a városokon kívül tanít. Sok nehézséggel kellett számolnia, de ez volt az egyetlen reménysége.

A leprás beteget a Megváltóhoz irányították. Jézus éppen a tó partján tanított, és az emberek köréje gyülekeztek. Bár távolabb állt, bűn és betegség látvány leprában szenvedő férfi mégis elkapott néhány szót. Látta, amint Jézus a betegekre helyezi kezét. Látta a sántát, a vakot, a bénát, és a különböző betegségektől gyötört, haldokló embereket, amint egészségesen felkelnek, és dicsérik Istent a szabadulásukért.

Szívében megerősödött a hit.

Egyre közelebb és közelebb húzódott az összegyűlt tömeghez. Elfelejtette a korlátozásokat, az emberek biztonságát, és a félelmet, ahogyan mindenki rátekint. Csak a gyógyulás áldott reménységére gondolt. Undorító, visszataszító látványt nyújtott.

A betegség rémisztő nyomokat hagyott rajta, és pusztuló testére rettenetes volt ránézni. Az emberek visszahőköltek rémületükben, amikor meglátták. Mindenki menekült, nehogy érintkezzen vele. Néhányan megpróbálták megakadályozni, hogy Jézushoz közeledjen, de hiába. Süketen, vakon törtetett a Megváltó felé. Az emberek utálkozása nem volt hatással rá. Csak Isten Fiát látta. Csak azt a hangot hallotta, amely életet ad a haldoklónak.

Abban a pillanatban változás ment végbe a leprás betegen. Teste egészségessé lett, idegei érzővé, izmai erősekké váltak. A leprára jellemző durva, hámló, pikkelyes bőr eltűnt, és lágy fény vette át a helyét, olyanná lett, mint az egészséges gyermek foltos látás. Jézus ráparancsolt erre az emberre, hogy ne beszéljen arról, ami történt vele, hanem azonnal mutassa meg magát a papoknak, és vigyen ajándékot a templomba.

Az ilyen áldozat addig nem volt elfogadható, amíg a papok meg nem vizsgálták a beteget, és egészségesnek nem nyilvánították.

bűn és betegség látvány szemüveg a látás javításához

Nem térhettek ki a vizsgálat elől, és döntést kellett hozniuk az ügyben. A Szentírás szavai megmutatják, hogy Jézus Krisztus milyen nyomatékosan utasította hallgatásra és azonnali cselekvésre ezt az embert.

Jézus azt akarta, hogy ez az ember mutassa meg magát a templomnál, még mielőtt odaérne a csoda híre. Így biztosíthatta a részrehajlás nélküli döntést, és hogy bűn és betegség látvány gyógyult bélpoklos újra együtt lehessen a családjával és a barátaival.

Más oka is volt még annak, hogy Krisztus hallgatást parancsolt bűn és betegség látvány leprából meggyógyult férfinak. Az Üdvözítő tudta, hogy ellenségei egyre inkább korlátozni akarják a munkáját, és el akarják fordítani tőle a népet.

Tudta, hogy ha a bélpoklos meggyógyítását elhíresztelik, a rettenetes betegségben szenvedők köréje sereglenek, és ellenségei elhíresztelik, hogy a betegek megfertőzik a Jézushoz jövő embereket. Sok bélpoklos nem úgy használná fel az egészség ajándékát, hogy áldássá legyen neki és másoknak is.

VASÁRNAP 2020 ÁPRILIS 12 — VALÓS E A BŰN, A BETEGSÉG ÉS A HALÁL?

Ha Jézus magához vonzza a leprásokat, alkalmat ad a vádaskodásra, hogy semmibe veszi a ceremoniális törvény előírásait.

Ezzel pedig az evangélium hirdetését akadályozná.

Az események igazolták Jézus figyelmeztetését. A sokaság, amely látta a beteg gyógyulását, kíváncsi volt a papok döntésére. Krisztus figyelmeztetése ellenére a megtisztult férfi nem tett erőfeszítést arra, hogy eltitkolja gyógyulásának körülményeit.

Valóban lehetetlen volt eltitkolni, de ő még híresztelte is. Úgy vélte, hogy Jézus csupán szerénységből figyelmeztette a titoktartásra, és mindenhol hirdette a nagy Gyógyító hatalmát. Nem értette meg, hogy minden ilyen megnyilatkozás csak még eltökéltebbé teszi a papokat és bűn és betegség látvány Jézus elpusztítására. A meggyógyult ember érezte, hogy az egészség ajándéka nagyon értékes.

Boldog volt, hogy visszakerült a családjába és az emberek közösségébe, s úgy érezte, mindenképpen dicsőítenie kell az Orvost, aki visszaadta egészségét. De a nagy hírveréssel az Üdvözítő munkáját akadályozta.

Bűn és betegség látvány

Hatására a nép olyan tömegesen özönlött Jézus Krisztushoz, hogy kénytelen volt egy időre szüneteltetni munkálkodását. Krisztus szolgálatának minden egyes mozzanata messze ható célból történt. Így volt ez a bélpoklos esetében is. Jézus mindenkinek szolgált, aki csak megkereste Őt, de arra vágyott, hogy áldásában részesítse azokat is, akik nem jöttek el.

Miközben vonzotta a vámszedőket, a pogányokat és a samaritánusokat, szerette volna megnyerni a papokat és a tanítókat is, akik előítéleteikbe és hagyományaikba burkolózva elzárkóztak a tanításától. Minden eszközt megragadott, hogy elérhesse őket.

Amikor a meggyógyított leprást a papokhoz küldte, az volt a szándéka, hogy eloszlassa az előítéleteiket. A farizeusok azt állították, hogy Krisztus tanítása szemben áll a törvénnyel, amelyet Isten adott Mózes közvetítésével, ám Jézus megcáfolta bűn és betegség látvány a vádat, utasítva a megtisztult férfit a hálaáldozat törvény szerinti bemutatására.

Ez elegendő bizonyíték volt mindazoknak, akik hajlandók voltak meghallgatni Jézus szavait. A jeruzsálemi vezetők kémeket küldtek, hogy találjanak valamilyen ürügyet Krisztus halálra ítélésére. Jézus válaszként bizonyságát adta az emberiség iránti szeretetének, törvénytiszteletének, s bűntől és haláltól szabadító hatalmának.

Ugyanazok a papok, akik száműzetésre ítélték a leprás beteget, most hitelesítették a gyógyulását. Ez a nyilvánosan kihirdetett és bejegyzett végzés ékes bizonysága volt Krisztus hatalmának. A meggyógyított férfi visszatért Izráel gyülekezetébe, a papok igazolásával, hogy a betegségnek semmilyen nyoma nincs rajta, s élő tanúbizonysága lett jótevőjének. Örömmel vitt ajándékot hálája jeléül, és magasztalta Jézus nevét. A papok bűn és betegség látvány Jézus isteni hatalmáról.

Lehetőséget kaptak arra, hogy megismerjék az igazságot, és javukra szolgáljon a világosság.

Ha elutasítják, elillan a lehetőség, és talán bűn és betegség látvány többé nem tér vissza. Sokan elutasították a világosságot, ám mégsem adatott hiába. Sok ember szíve megindult, bár ennek egy ideig semmi jele nem volt. A leprás beteg megtisztítása azt szemlélteti, hogyan szabadítja meg Jézus Krisztus a lelket a bűntől.

A rettenetes betegség halálos mérge egész testét átjárta. A tanítványok meg akarták óvni Mesterüket attól, hogy megérintse ezt a beteget, mert aki leprást érint, maga is tisztátalanná válik. Jézus a bélpoklosra helyezte kezét, de nem fertőződött meg.

Érintése életadó erőt közvetített. A beteg megtisztult. Így van ez a bűn poklosságával is: mélyen gyökerezik, halálos, és emberi erő képtelen meggyógyítani. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb, dagadás és kelevény. Jelenléte mindig gyógyítólag hat a bűnösre.

A leprás beteg esetében azonban, mihelyt a kérés elhangzott, azonnal teljesítette. Amikor földi áldásért imádkozunk, lehet, hogy késik a válasz, de nem így történik, amikor bűntől való szabadulásért könyörgünk.

Az Ő akarata az, hogy megtisztítson bűn és betegség látvány a bűntől, gyermekeivé fogadjon, és képessé tegyen szent életet élni.

Azért vitte véghez ezt a csodát, hogy kinyilvánítsa, van hatalma megbocsátani a bűnt. A gutaütött meggyógyítása más értékes igazságot is bűn és betegség látvány.

Reménnyel és bátorítással teljes, és a gáncsoskodó farizeusokkal kapcsolatban is figyelmeztető tanulságot hordoz. Csakúgy, bűn és betegség látvány a bélpoklos, a gutaütött beteg is teljesen elveszítette a reményt, hogy valaha meggyógyulhat. Betegsége bűnös életének következménye volt, és szenvedését még lelkiismeret-furdalás is súlyosbította. Jóval korábban a farizeusokhoz és doktorokhoz fordult, enyhülést remélve lelki szenvedésére és fizikai fájdalmára. De ridegen gyógyíthatatlannak nyilvánították, és átengedték őt az isteni haragnak.

A farizeusok a betegséget az isteni rosszallás bizonyítékának tekintették, s távol tartották magukat a betegektől és mindazoktól, akiknek segítségre lett volna szükségük.

bűn és betegség látvány rövidlátás miatt alakul ki

Éppen azok, akik szentként bűn és betegség látvány fel önmagukat, gyakran bűnösebbek voltak, mint a szenvedők, akiket kárhoztattak.

A lebénult férfi teljesen magatehetetlen volt, s mivel kilátástalannak tűnt, hogy bárhonnan segítséget kapjon, úrrá lett rajta a kétségbeesés. Ekkor hallott Jézus csodálatos tetteiről. Elmondták neki, hogy mások is éppoly bűnösök és tehetetlenek, mint ő, mégis meggyógyultak, még a leprások is megtisztultak.

A barátai bátorították: higgye, hogy ő is meggyógyulhat, ha Jézushoz viszik. Ám reménysége alábbhagyott, amikor eszébe jutott, hogyan kezdődött a betegsége.

Attól félt, hogy a tiszta Orvos nem tűri meg őt a jelenlétében. Ez a beteg nem is annyira a fizikai gyógyulásra vágyakozott, mint inkább a bűn terhétől való szabadulásra.

Ha megpillanthatná Jézust, s elnyerné a bűnbocsánat bizonyosságát és a menny békességét, megelégedne az élettel vagy a halállal is, Isten akarata szerint.

Lesoványodott testén már a bomlás jelei mutatkoztak. Arra kérte a barátait, hogy vigyék az ágyán Jézushoz, s ők örömmel vállalkoztak rá. De a házban, ahol az Üdvözítő volt, és a ház körül is olyan nagy volt a tömeg, hogy a beteg és barátai számára lehetetlen volt Jézus elé jutni vagy akár csak hallótávolságon belülre kerülni.

Jézus ekkor Péter házában tanított. A tarka sokaságban sokféle ember befolyásolja-e a lamblia a látást buzgók, tiszteletteljesek, kíváncsiak és hitetlenek is.

Különböző nemzetiségűek voltak, minden társadalmi osztályból. Nem érezték, hogy szükségük volna valamire is, s így a gyógyítás nem értük történt.