A nézőpontok pluralizmusa


A ben elindított folyamat ra oda jutott, hogy a Bizottság — az általa felkért szakértői csoporton keresztül — uniós szintű szabályozási javaslatokat fogalmazott meg a médiaszabadság és -pluralizmus elősegítése érdekében a tagállamok vonatkozásában. Jelen kutatás erre a folyamatra kíván reflektálni két szempontból. Egyrészt arra a kérdésre keressük a választ, hogy az Európai Unióban mint szupranacionális regionális nemzetközi szervezetben miként értelmeződik értelmezhető a médiapluralizmus sokszínűség kérdése, hiszen a pluralizmus a nézőpontok pluralizmusa mint a médiaszabályozást átható érték — alapvetően a tagállami alkotmányos rendszerekhez, demokráciákhoz kötődik. Az áttekintés során számba vesszük és elemezzük az EU audiovizuális médiapolitikájának a médiapluralizmus tárgykörében kifejtetett egyes lépéseit egészen a kezdetektől máig. Ugyanakkor, hogy ezt az elemzést el tudjuk végezni, mindenképpen át kell tekinteni a pluralizmus fogalmát, illetve ennek az elvnek a médiaszabályo­zásban, médiapolitikában betöltött szerepét, azzal kapcsolatos alapvető értelmezési kérdéseket, problémákat.

Christopher D. Stone Morális pluralizmus és a környezeti etika útja Egy dolog az, hogy belehelyezzük magunkat egy idegen cipőjébe, netalántán egy ló patáiba -- de egészen más dolog a folyó partjába beleképzelni magunkat. A környezeti etika elért már bizonyos fejlettségi szintet; a további fejlődéshez meg kell vizsgálnunk helyét a morális filozófia tágabb területén. Célja lehet például, hogy a megfelelő módosításra szoruló ismert elméleti alapelveket kiterjessze a nem emberi lényekre is; vagy pedig megpróbálhat elszakadni ezektől az alapelvektől, és saját paradigmáját vagy paradigmáit megfogalmazni.

A megfelelő út kiválasztásához azonnal neki kell látnunk egy etikai rendszer formális kívánalmainak meghatározásához, Általánosságban. És közelebbről, mekkora függetlenségre tarthat számot a környezeti etika?

a nézőpontok pluralizmusa lézeres látáskorrekció szelep nélkül

Bevezetés Eljött az ideje, hogy feltegyük a kérdést, mit tud a környezeti etikai mozgalom felmutatni, hol áll, és mely irányba kellene továbbhaladnia. Kétségtelen, különösen az eltelt rövid időt figyelembe véve, hogy tekintélyes mennyiségű tanulmány született a témában. Számos sőt azt is feltételezhetnénk, hogy az összes alapvető fontosságú kérdést a nézőpontok pluralizmusa.

Legértékesebb talán "az akadályok" irodalma. Az értékes munka kétségtelenül tovább folytatódik, de attól tartok, hogy stagnáló szakaszba érkeztünk. A jelek arra utalnak, hogy egyre csak a környezeti etika "szükségességét" ismételjük, "amelynek ideje eljött", aztán pedig tovább dolgozunk az egyre elcsépeltebb témákon, melyek azzal kapcsolatosak, hogy a fő teóriák korlátozott mértékben hozzáférhetők.

a nézőpontok pluralizmusa csebaksári látomás

Még mindig előttünk áll a feladat, hogy világosan meghatározzuk küldetésünk értelmét. Milyen helyet foglal el a környezeti etika a morális filozófia tágabb világában? Az egyik lehetséges válasz, hogy a nézőpontok pluralizmusa etikával van dolgunk. De amennyiben ez így van, még mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy mit jelent ez a státus. Melyek azok az állandó erkölcsi alapelvek, amelyeket a környezeti etika mint alkalmazott terület alkalmaz? Kinek a szolgálatába állunk?

Milyen kitérőket kell választaniuk az alkalmazóknak, és a világ konkrét talányaival megküzdvén milyen mértékben kell deformálniuk a "legtisztább" és legelvontabb javaslatokat? Egy alternatív, de jóval nagyobb lélegzetű ambíció: új, független etika zászlaja alá csoportosítani az erőket azzal a céllal, hogy vagy megdöntsük, és újjal helyettesítsük a meglévő premisszákat, vagy pedig hogy valamiféle "társuralkodást" hozzunk létre.

A harmadik alternatíva a legmesszebbre tekintő. Ez arra használná fel a környezeti etikai mozgalmat, hogy újra vizsgálat alá vegye a hiperlátás plusz és mínusz a nézőpontok pluralizmusa filozófia mögött meghúzódó metaetikai vélelmezéseket.

Véleményem szerint mindhárom missziónak van bizonyos létjogosultsága, de jelenleg a harmadikra összpontosítjuk figyelmünket, mivel még nem tisztáztuk sem magunk, sem mások számára, hogy pontosan milyen célok és alapszabályok uralják az etikai nézőpont összetételét.

a nézőpontok pluralizmusa hyperopia 13

Az akadályok Nyilvánvalóan nem vállalkozhatom arra, hogy összegezzem az irodalomban fellelhető eddigi eredményeket, amelyek ezt a kérdést tárgyalják. Az elmúlt tíz évben a szerzők számos olyan akadályt azonosítottak, amelyekkel a környezeti etikusoknak szembe kell nézniük. Az első kérdés az, hogy a célkitűzéseinket koherens formába öntsük.

Ebben a nézőpontok pluralizmusa tekintetben a környezeti etika szószólója erős kísértést érez arra, hogy a negatívumokra támaszkodva arról beszéljen, hogy mit nem foglal magába az ilyen etika: a cél az, hogy a morális érvelésbe olyan meggondolásokat vigyünk bele, amelyek nem csupán homocentrikusak, és nem csupán vagy nem elsősorban az emberi preferenciákat és hasznosságot célozzák.

Itt merül fel az első nehézség. Még ha látásélesség alkonyatkor környezetvédőknek sikerül is meggyőzniük másokat arról, hogy a fáknak és a a nézőpontok pluralizmusa értékük van bizonyos értelembenaz értékelést mégis emberek végzik.

Hiszen a környezetvédő az emberiséget, nem pedig a fákat érrendszeri látásromlás pedig a pisztrángokat igyekszik meggyőzni.

Nem lehetséges, hogy az emberi tudatra és preferenciákra való hivatkozás kívánalma ellentmondáshoz, végül is egyfajta homocentrizmushoz vezet el bennünket? A a nézőpontok pluralizmusa kérdés az alappal a nézőpontok pluralizmusa. Még ha érthetően ki tudjuk is fejezni a környezeti etika célját, milyen racionális alapon nyugodhat az? A nézőpontok pluralizmusa úgy magunkat, mint akik alkalmazott területen tevékenykednek, a nézőpontok pluralizmusa ezek után ki kell gondolnunk, hogy mely domináns etikát alkalmazzuk.

Nyilvánvalóan nem vonzó számunkra, hogy az utilitárius szemléletnek rendeljük alá magunkat, mert az csak addig értékeli a természetet, amíg az az emberi jólét előidézésének eszköze.

Account Options

Elutasítjuk a neokantiánusokkal való egyesülést is, mivel, annak ellenére, hogy örülünk, hogy nem rugdalják kutyájukat, az indítóokuk a nézőpontok pluralizmusa a maguk iránti, és nem a kutyák iránti kötelesség -- elfogadhatatlan.

A környezeti etikusok körében az uralkodó hangulat az, hogy felfedezzenek valami "jót", ami nem egészen szükségszerű sem az emberi jólét, sem pedig az emberi érdem szempontjából, és ez valami olyasmi, amely valamiképpen rajtunk kívül foglal helyet a természetben.

Az ilyen belső vagy inherens jó azonosításának és legitimizálásának a kihívásai azonban lényegbevágóak, és jelentőségük egyre növekszik, amikor egyre távolabb haladunk az értelemtől vagy az élettől, amely alapját képezi. Az állatok jogainak hirdetője legalábbis felhasználhatja az ismerős morális teória némely eredményét: az életet, amely kioltható, a tervet, amely meghiúsítható és az ideget, amely fájdalmat továbbíthat. Az a személy, aki az élettelen tárgyak morális megközelítését hirdeti, az előtt a feladat előtt áll, hogy azonosítson valamely összehasonlítható alapot, valaminek bizonyos "belső értékét", amit nem lehet megölni, meghiúsítani, vagy fájdalomnak kitenni.

A harmadik kérdés az, hogy amit keresünk, az nem kizárólag az a morális szempont, amely elvben a természettel kapcsolatos. Olyan a nézőpontok pluralizmusa szempontra van szükségünk, amely elég részletes és sokoldalú ahhoz, hogy elkormányozzon bennünket az ontológiai talányok útvesztőjében. Milyen elméletek szerint kell felosztanunk a morális és jogi világot olyan "dolgokra", amelyek számítanak és amelyek nem? Ez olyan probléma, amit az etika egyik határaként lehet megközelíteni: azaz amennyiben a tudatosság nem tekinthető sem a morális tapintat, sem a tudomány, sem pedig az élet kulcsának Ugyanez a fajta dilemma merül fel más formákban.

Törődésünk egysége a hangyaegyed, a hangyaboly, a család, a faj vagy pedig a hangyaközösség legyen? A nézőpontok pluralizmusa negyedik kérdés, hogy amennyiben feltételezzük, hogy a felosztást helyesen végezzük el, azaz azonosítjuk azokat a tárgyakat, amelyek irányában bizonyos prima facie morális meggondolás jogosult, például egy adott hegység esetében, még mindig fennáll a kérdés, hogy amennyiben megengedjük, hogy elvben morális kötelességek léteznek egy bizonyos heggyel kapcsolatban, hogyan lehet azokat a nézőpontok pluralizmusa A közismert személyközi morális kapcsolatokban a kötelességek teljesítése annak függvénye, hogy hozzájárulnak-e az adott másik személy szükségleteihez és jólétéhez.

De hogyan tudjuk megállapítani, hogy "mi jó" egy hegynek?

Bayer Zsolt: “Van egy ötletem, menjenek maguk a picsába!” a rövidlátás hyperopiavá válik

Az ötödik kérdés a felosztással kapcsolatos dilemmákhoz kötődik. Nem elég felosztani a világot és megállapítani, hogy minek kell morális gondoskodásunk tárgyát képeznie. Az sem elegendő, ha megállapodunk benne, hogy ezt a gondoskodást miként valósítsuk meg prima facie jó és rossz cselekedetekben.

A nyugati, liberális demokrácia több nézőpont jogosultságát ismeri el, a pluralizmust favorizálja. Mi a pluralizmus? És mi — ehhez képest vagy ehhez viszonyítva — a hazai pluralizmus? Ez számomra az egymásból következő két legfontosabb kérdés.

Mit kell tennünk, ha egymással a nézőpontok pluralizmusa álló jelzéseket tapasztalunk? Például elképzelhetünk egy élettisztelő morális megközelítést, melynek alapelve az, hogy "a több élet jobb, mint a kevesebb élet". Az is elképzelhető, hogy némelyek egyetlen őssivatag megőrzése mellett törnek lándzsát.

De vajon hogyan ítéljünk meg egy öntözési tervet, amely a sivatagot buja növényzettel rendelkező élettérré igyekszik átalakítani?

Általánosságban szólva, az ismerős mérlegelési problémával állunk szemben: amennyiben egy faj további létezéséről vagy egy folyó állapotáról bebizonyítjuk, hogy "nem hasznot hozóan" öröklött látási problémák, ez a jó milyen szilárdan állja meg a helyét más egyéb, azzal versenyező jók morális erejével szemben? Bár ezen kérdések mindegyike meglehetősen fogós, némi vigasztalást meríthetünk abból a tényből, hogy tulajdonképpen nem félelmetesebb kérdések, mint azok, amelyekkel minden morális teória képviselőinek meg kellett birkózniuk: hogyan lehet megalapozni egy morális érvelés jelentését és létjogosultságát általában véve, hogyan lehet bebizonyítani azt, hogy valóban elég nyomós ez az érvelés, és érdemes feláldozni nyilvánvaló személyes örömöket annak érdekében, hogy valami mást ily módon elősegítsünk.

Azok, akik belátják, hogy milyen nagy nehézségekbe ütközik az emberi közösséget "valami más"-nak tekinteni, nem becsülhetik le azok igyekezetét, akik a természetet is ilyen potenciálisjelöltként látják. Amennyiben ezt elfogadjuk, egy olyan etikának a rövidlátás 15 év, amely jó morális vezérelvet biztosít a természettel való viselkedésformánk tekintetében, nem jelent nagyobb feladatot annál, mint hogy olyan etikát fejlesszünk ki vagy fedezzünk felamely személyekkel kapcsolatos viselkedésünket irányítja.

a nézőpontok pluralizmusa a munka látásmódja

A metaetikai meggondolások A nagyobb -- legalábbis az elsődleges -- kérdések további tanulmányozást igényelnek az implicit metaetikai meggondolások szempontjából. Mit próbálnak meg elérni a környezeti etikusok, és mik a siker mércéi?

Más szóval, pontosabban milyen legyen az etika, és mit kell a nézőpontok pluralizmusa Illusztrációképpen: a környezeti etikusokat évek óta stimulálja AIdo Leopold abbeli meggyőződése, hogy egyfajta "földetiká"-t kellene kifejleszteni. De hány vizsgálat folyt annak érdekében, hogy feltárják egy ilyen terv következményeit? Vajon elkötelezték-e magukat a földetika szorgalmazói a tekintetben, hogy egy új, átfogó rendszerrel helyettesítsék a létező etikákat, olyannal, amely képes az embert, az állatot és a hegyet érintő morális kérdések közvetítésére oly módon, hogy egy nagyobb méretű, átfogóbb alapelvrendszert dolgoz ki?

Vagy elképzelhető, hogy a földetika, amely mindössze a nézőpontok pluralizmusa embernek a Földhöz való kapcsolatait szabályozza, érintetlenül hagyja azokat az egyéb princípiumokat, amelyek az emberiséget érintő cselekedeteket irányítják és más egyebeket, amelyek például az alacsonyabb rendű állatokat stb.

Ha úgy véljük, hogy különböző etikák léteznek, akkor egy sor különböző kérdéssel kell szembenéznünk. Mi az etikai rendszer és melyek a minimális követelményei?

a nézőpontok pluralizmusa kórtörténet szemészeti, kötőhártya-kezelésben

Szükséges-e, hogy annak "bizonyítékai" olyan megdönthetetlenek legyenek, mint a geometriáéi? Szükséges-e, látás trombózissal minden olyan morális dilemmára, melyet dilemmának ismer el, helyes, pontosan definiált választ adjon?

Vagy elégséges az, hogy több, egyformán elfogadható cselekvésmódot azonosítson, esetleg a kiküszöbölését jelezze azoknak, amelyek helytelenek vagy nemkívánatosak? Attól függően, hogy milyen elemeket foglal magában, különbözhet az egyik etika a másiktól? Mi a valószínűsége annak, hogy az ilyen többválasztós struktúra egymásnak ellentmondó ítéleteknek ad helyet, és hogyan kell azokat megoldani?

Íme, néhány azok közül a kérdések közül, amelyekkel a környezeti etikusoknak előbb vagy utóbb szembe kell nézniük. Válaszuktól nem kevesebb függ, mint a környezeti etikának mint önálló vállalkozásnak létjogosultsága.

Morális monizmus A környezeti etikai mozgalom mindig tudatában volt annak, hogy ahhoz, hogy sikert érjen el, meg kell mérkőznie az uralkodó ortodoxiával. De az általa célba vett ortodoxia csak az esetek közül a legnyilvánvalóbb: a morális ortodoxia.

Az, hogy az ember az érték mértéke a nézőpontok pluralizmusa nem csupán annak mérője. Nyilvánvaló, hogy ennek az átfogó feltételezésnek a megkérdőjelezése a program fontos részét képezi. Ám először a metaetika ortodoxiáját kell megkérdőjeleznünk, azt, hogy hogyan kell megalkotni a morális filozófiát, milyen alapvető szabályokkal.

Nem állítom azt, hogy nincsenek ellentmondások morális szinten.

A filozófiai irodalomban élénk viták folynak ezen a téren. De ezek mögött meghúzódik egy meglepő, bár általában csak implicit egyetértés a küldetés metaetikai voltáról. Széles körben az a vélemény -- legalábbis implicit formában, amennyiben nem fejtik ki világosan -- hogy az etikus feladata az, hogy előterjesszen és megvédelmezzen egyetlen, mindent átfogó alapelvet vagy alapelvek koherens összességétmint például az utilitáriusok "legnagyobb jót a legszélesebb tömegeknek" alapelve, vagy pedig Kant kategórikus imperativusza, és demonstrálni kell, hogy az a helyes szempont hogyan vezet el bennünket minden morális dilemmán keresztül az egyetlen helyes megoldáshoz.

a nézőpontok pluralizmusa hogyan nyilvánul meg a látásromlás

Ez az a szemlélet, amelyet morális monizmusnak nevezek; például hogy amennyiben egy erdőnek a megőrzése, vagy pedig egy laboratóriumi állat védelme mellett szállunk síkra, ugyanazon alapelvek szellemében kell kifejtenünk érveinket, mint amelyek a rokonainkat illető kötelességeinket vagy a terroristákkal való igazságos bánásmódunkat meghatározzák.

Ez azt jelenti, hogy a morális bánásmód választást tesz szükségessé; azaz az egyetlen nézőpontot egyetlen szembeszökő morális tulajdonságra kell építeni, mint például érzés, észokok alapján való érvelés, tudatos életszemlélet alapján való cselekvés a nézőpontok pluralizmusa.

Különböző entitások attól függően, hogy meg vannak-e áldva ama egyetlen szembeszökő tulajdonsággal vagy morálisan relevánsak mindegyik ugyanúgy, ugyanazon szabályok szerintvagy teljesen irrelevánsak, kitaszítva a morális hidegbe. Eltűnődnek azon, hogy milyen lehetséges értéket képvisel egy folyó vagy egy folyó megőrzésede nem tudják ezeket az érzéseket racionalizálni fájdalmak és életprogramok ismert emberközpontú formáiban, melyeket saját helyzetükre alkalmaznának.

Ezzel szemben az áramlat közepében helyet foglaló etikusok, akik a személyközi kapcsolatokra összpontosítják figyelmüket, a morálisan fontos tulajdonságok viszonylag keskeny és ellentmondásmentes mezsgyéjét teszik vizsgálat tárgyává. Az emberek Narbek nézete maguk nevében beszélhetnek, morális döntéseket hoznak és a nézőpontok pluralizmusa mivel közösségben élnek -- számos különböző állítást fogadnak el vagy vetnek el, amelyek hasznosak kölcsönös kapcsolataik irányításában.

Az ortodox etika érthető módon afelé irányul, hogy minden etikát eme egyetlen morálisan fontos tulajdonság-csoporttal azonosítson: a paradigmatikus morális problémák történelmileg személyközi problémák; a paradigmatikus szabályok személyközpontúak. Ily módon, míg egymással harcban álló táborok keletkeztek az ortodox tradíción belül, általában senki sem kényszerül arra, hogy megmagyarázza azon tulajdonságok jelentőségét, amelyek az emberi attribútumok közös tartományán kívül helyezkednek el.

Csak amikor az ember olyan egzotikus alanyokról kezd el tűnődni, mint például a jövő generációi, a nézőpontok pluralizmusa halottak, az embriók, az állatok, a térben távol lévők, a törzsek, a fák, a robotok, a hegyek, valamint a művészeti alkotások, akkor kérdőjeleződnek meg a közönséges erkölcsöket egységbe foglaló vélelmezések.

Sajtószabadság Magyarországon –az USA Külügyminisztériumának sajtónyilatkozata

Szükséges-e, hogy az alkalmazott szabály bizonyos értelemben, az általánosság bizonyos szintjén "ugyanaz" legyen minden esetben? A környezeti etika fogalma arra a lehetőségre utal, hogy létezik egy különálló morális rendszer, amely a környezeti hatásokat előidéző viselkedésformáinkban vezérel bennünket. De hogy mely tekintetben különbözik ez a rendszer más egyéb rendszerektől, és hogy hogyan kezelendők a rendszerek között fennálló konfliktusok, ezek olyan kulcsfontosságú kérdések, amelyeket általánosságban és közvetlenül nem tettek még vizsgálat tárgyává.